1. Pál és Barnabás Ikóniumban is elment a zsidók zsinagógájába. Ott úgy beszéltek, hogy sok zsidó és görög is hinni kezdett Jézusban.
2. De azok a zsidók, akik nem hittek, a hívők ellen uszították a nem zsidókat.
3. Pál és Barnabás mégis sokáig ott maradt, és bátran beszélt az Úrról és kegyelméről. Az Úr pedig bebizonyította, hogy amit Pálék mondtak, az igaz: jeleket és csodákat tett az apostolok által.
4. A város lakói emiatt két csoportra váltak szét. Az egyik csoport a zsidók mellett volt, a másik az apostolok mellett.
5. Az a csoport, amelyik Pálék ellen volt, zsidókból és nem zsidókból, meg a vezetőikből állt. Ezek meg akarták verni az apostolokat, sőt kövekkel halálra akarták dobálni őket.
6. Amikor Pál és Barnabás ezt megtudták, elmenekültek a városból. Elmentek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és azoknak a városoknak a környékére.
7. Ott is hirdették az örömhírt.
8. Élt Lisztrában egy ember, aki születésétől fogva béna volt. Soha életében nem tudott járni.
9. Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett, és látta, hogy a béna hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani.
10. Ekkor Pál hangosan rákiáltott: „Kelj fel, és állj a lábadra!” Ekkor az felugrott, és járni kezdett.
11. Amikor a sokaság látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven így kiabáltak: „Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!”
12. Barnabásról azt mondták, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek nevezték, mivel legtöbbször ő beszélt.