3. Ezért, miután újra böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és elküldték őket, hogy teljesítsék azt a feladatot.
4. Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak.
5. Amikor Szalamisz városába értek, a zsidók zsinagógáiba mentek, és hirdették az Isten üzenetét. János is velük volt, mint segítőtárs.
6. Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfosz városáig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jezusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis próféta volt,
7. és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó, aki nagyon okos ember volt, meghívta Barnabást és Sault, hogy neki is mondják el Isten üzenetét.
8. Ők el is mentek, de Elimász, a varázsló ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett rábeszélni, hogy ne higgyen Jézusban.
9. Ekkor Sault, akit Pálnak is hívtak, betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és ezt mondta:
10. „Te, a Gonosz fia, és minden jónak ellensége, aki mindenféle hazugsággal és csűrés-csavarással vagy tele! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr igazságát hazugságnak mondjad?!
11. Most figyelj ide! Az Úr keze elér téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.”Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra. Körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézen fogva vezeti.