3. Mi azonban, akik hiszünk, beléphetünk Isten nyugalmába! Isten megmondta:„Ahogy haragomban megesküdtem,ők sohasem fognak bemenni nyugalmamba.” Zsolt 95:11Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta minden munkáját befejezte!
4. Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját és megpihent.”
5. Az előbbi helyen mégis azt mondja: „Ők sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”
6. Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába, ugyanakkor azok, akik akkor régen hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak.
7. Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk:„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,ne makacskodjatok!” Zsolt 95:7-8
8. Mert ha Józsué bevezette volna Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem beszélt volna később egy másik napról.
9. Ebből láthatjuk, hogy Isten népét még mindig várja a szombat-napi nyugalom.
10. A teremtéskor Isten befejezte a munkáját, és utána megpihent. Ezért aki belép Isten nyugalmába, az is befejezi a munkáját, abbahagyja erőfeszítéseit, és utána megpihen.
11. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba! Ne kövessük azok példáját, akik nem engedelmeskedtek Istennek!
12. Mert amit Isten kimond, az élő beszéd, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Igen, Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait.