7. Maguk a sáskák olyanok voltak, mint a harcra felkészített lovak. Emberi arcuk volt, és a fejükön volt valami, ami arany koronához hasonlított.
8. A fejükön mintha női haj lett volna, de oroszlán-fogaik voltak.
9. Mellkasuk, mint a vaspáncél, szárnyaik zúgása pedig olyan zajt csapott, mint rengeteg lovas harci szekér, amint a csatába rohannak.
10. Farkukon a skorpióéhoz hasonló fullánk volt, és ebben volt az erő, amellyel öt hónapig kínozhatták az embereket.
11. A feneketlen mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddon, görögül Apollion, vagyis Pusztító.
12. Ezzel az első csapás elmúlt, de még két csapás következik utána.
13. A hatodik angyal is trombitált, s ekkor hangot hallottam az Isten előtt álló arany oltár négy szarva közül.
14. Ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Engedd szabadon azt a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál vannak megkötözve!”
15. Ekkor szabadon engedték azt a négy angyalt, akik éppen erre az órára, napra, hónapra és évre voltak előkészítve, hogy megöljék az emberiség egyharmadát.
16. A lovas hadsereg húszezerszer tízezer főből állt, hallottam a számukat.