16. mint szabad emberek, akik azonban a szabadságot nem a gonoszság takarójául használják, hanem úgy, mint akik Isten rabszolgái.
17. Mindeneket becsüljetek meg, a testvériséget szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
18. Ti cselédek, teljes félelemmel vessétek magatokat parancsolóitok alá, ne csak a jók és kíméletesek, hanem az álnokok alá is.
19. Mert kedves dolog az, ha valaki az Istentől felébresztett lelkiismeretéért igazságtalanul szenved, és úgy visel bánatot.
20. Micsoda dicsőség van abban, ha állhatatosak vagytok ugyan, de vétkezve és arcul veretve? Jót cselekedve és tűrve kell állhatatosságot tanúsítanotok, ezt kegyelemképpen adja az Isten,