25. Ám a tanítványok fogták őt és éjszaka, gyümölcsös kosárban a falon át leeresztették.
26. Mikor Jeruzsálembe megérkezett, ott csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindannyian féltek tőle és nem hitték el, hogy tanítvány.
27. Barnabás erre magához vette őt, és az apostolokhoz vezette, elbeszélte nekik, hogy miképp látta meg az úton az Urat és hogy szólott vele, hogy Damaszkuszban miképp szólt nyilvánosan Jézus nevében.
28. Idő múltán bejáratos lett náluk, Jeruzsálemben,
29. és szabadon szólott az Úr nevében, beszélt, vitatkozott a hellenistákkal, akik rajta voltak, hogy őt elpusztítsák.
30. Mikor a testvérek megtudták szándékukat, levitték Sault Cézáreába, és útnak indították Tarzusba.
31. Az egész Júdeában, Galileában és Szamáriában az eklézsiának békessége volt s közben épült, az Úr félelmében előrehaladt és a Szent Szellem bátorítása szaporodott benne.
32. Amikor Péter e helyeket bejárta, történt, hogy eljutott a Liddában lakó szentekhez is.
33. Ott talált egy Éneász nevű embert, ki nyolc év óta hordágyon fekvő gutaütött volt.
34. „Éneász – szólította meg Péter –, meggyógyít téged a Krisztus Jézus. Kelj fel és vesd meg az ágyadat!” Tüstént felkelt.
35. A Liddában és Száronban lakók mind látták őt s megtértek az Úrhoz.
36. Joppéban volt egy bizonyos nőtanítvány, a neve Tábita, mely lefordítva Dorkászt, azaz Zergét jelent. Jótettek, könyöradományok osztása töltötték be életét.
37. Azokban a napokban történt azonban, hogy elerőtlenült és meghalt. Miután megmosták, elhelyezték a felső házban.
38. Mivel Lidda közel esik Joppéhoz és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfit elküldtek hozzá, hogy kérleljék meg: „Késlekedés nélkül jöjj át hozzánk!”
39. Péter felkerekedett és elment velük. Amikor megérkezett, felvitték a felső házba, ott eléje álltak az özvegyek valamennyien és sírva mutogatták azokat a köpenyeket és köntösöket, amelyeket még mikor velük volt, Dorkász készített.
40. Péter erre mindenkit kiűzött, térdre borult és úgy imádkozott. Azután visszafordult a testhez és ezt mondotta: „Tábita, kelj fel!” Az felnyitotta szemét, és amikor Pétert meglátta, felült.
41. Péter a kezét nyújtotta neki, talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyeket, és élve eléjük állította Tábitát.