47. De nem ő, hanem Salamon épített neki házat.
48. Ám a Magasságos kézzel épített templomokban nem lakik, amint a próféta mondja:
49. Az ég a trónom, a föld meg lábamnak zsámolya, micsoda házat fogtok ti nekem építeni – kérdi az Úr –, vagy melyik az a hely, amelyen lenyugodhatom?
50. Vajon nem kezem alkotta-e mindezeket?
51. Kemény nyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindig szembe szegültetek a Szent Szellemnek, ti éppen úgy, mint atyáitok.
52. A próféták közül ugyan kit nem üldöztek a ti atyáitok? Megölték azokat, akik előre hirdették amaz Igazságosnak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek,
53. akik a törvényt angyalok rendezésével kaptátok, de nem őriztétek meg.”
54. Mikor e dolgokat hallották, szívüket elöntötte a méreg, úgyhogy a fogukat csikorgatták rá.
55. Ő azonban Szent Szellemmel telten a mennyre szegezte szemét és meglátta Isten dicsőségét, Jézust is, amint Istennek jobbján állott.
56. „Ni, megnyílva látom az egeket – szólott –, az embernek Fiát is, amint ott áll az Istennek jobbján.”
57. Azok meg hangos kiáltozásba kezdtek, a fülüket befogták: azután egy indulattal rárohantak,
58. és miután a városból kivetették, megkövezték őt. A tanúk köpenyeiket egy Saul nevű ifjú lábánál rakták le.
59. Azután megkövezték Istvánt, miközben ő Istent szólította és ezt mondotta: „Uram, Jézus fogadd el szellememet!”
60. Majd térdre esett és nagy hangon kiáltotta: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a vétket.” Ahogy ezt kimondta, elaludt.