19. Ám az Úrnak egy angyala az éj alatt felnyitotta a börtön ajtóit, kivezette őket és így szólt:
20. „Menjetek, álljatok fel a szenthelyen és szóljátok ott a népnek ennek az Életnek összes igéit.”
21. Ahogy ezt hallották, szürkület felé bementek a szenthelyre és tanítottak. Közben megjelent a tanácsházban a főpap és környezete, összehívták a nagytanácsot, Izráel fiai közül a vének egész tanácsát, majd elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő az apostolokat.
22. Mikor azonban a szolgák odaérkeztek, nem találták őket a börtönben, visszaérkeztek hát és hírül vitték:
23. „A börtönt teljes biztonsággal lezárva találtuk, az őrök ott álltak az ajtókban, mikor azonban kinyitottuk, benn senkit sem találtunk.”
24. Mikor a szenthely parancsnoka s a főpapok e szavakat hallották, zavarban voltak miattuk, nem értették, hogy mit jelent ez a dolog.
25. Megjelent azonban valaki és hírül hozta nekik: „Lám, azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a szenthelyen állnak és tanítják a népet.”
26. Ekkor a parancsnok a szolgákkal együtt odament és elhozta őket, de nem erőszakkal, féltek ugyanis a néptől, hogy még megkövezik őket.
27. Elhozták hát, és a nagytanács elé állították az apostolokat. A főpap vallatni kezdte őket:
28. „Szigorú paranccsal parancsoltuk meg nektek – szólott –, hogy ezt a nevet hangoztatva ne tanítsatok, ti ellenben betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és reánk akarjátok hozni annak az embernek a vérét.”
29. Péter és az apostolok azonban így feleltek: „Istennek kell-e inkább engedelmeskednünk vagy embereknek?
30. Atyáinknak Istene feltámasztotta azt a Jézust, akit fára függesztve megöltetek.
31. Felemelte őt az Isten jobbjára vezérül és megmentőül, hogy Izráelnek más felismerésre térést és vétkek bocsánatát adhassa.