12. Mihelyt ezt meghallottuk, kérlelgettük mi is, a helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13. Akkor Pál így felelt: „Miért teszitek ezt? Miért sírtok és töritek össze a szívemet. Hiszen én nemcsak arra vagyok kész, hogy megkötözzenek Jeruzsálemben, hanem arra is, hogy meghaljak az Úrnak, Jézusnak nevéért.”
14. Miután nem győzhettük meg, lecsillapodtunk, és azt mondtuk: „Az Úr akarata történjék.”
15. E napok után felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.
16. Velünk jöttek egyesek a Cézáreából való tanítványok közül is, azok egy bizonyos ciprusi Mnázonhoz vezettek bennünket, ki kezdettől fogva tanítvány volt, nála szállást kaptunk.
17. Ahogy Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadtak a testvérek.