13. nem úgy, mint Mózes, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló dicsőségnek még a végére se tekinthessenek.
14. De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát.
15. Sőt a mai napig, valahányszor csak Mózest olvassák, lepel van a szívükön.
16. De amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel.
17. Az Úr a Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van.
18. Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.