1. Elvégeztem magamban, hogy szomorúsággal nem megyek újra hozzátok.
2. Mert ha én megszomorítlak titeket, ki lesz, aki engem megörvendeztet, ha csak az nem, akit én szomorítok meg?
3. Ezt pedig azért írom, hogy mikor odamegyek majd, szomorúság ne érjen azok részéről, akiknek örülnöm kellene, bizalommal lévén mindnyájatok iránt, hogy az én örömömet mindnyájan osztjátok.
4. Mert nagy nyomorúságból és szívszorongásból sok könnyhullatással írok nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a nagy szeretetet, mely bennem különösen irántatok van.
5. Ha pedig valaki meg is szomorított engem, nem éppen engem szomorított meg, hanem részben, hogy túl sokat ne mondjak, titeket, mindnyájatokat.
6. Elég az ilyennek az a korholás, mely a többség részéről érte,
7. úgyhogy inkább nektek kell neki megkegyelmeznetek s őt megbátorítanotok, hogy a túláradó szomorúság el ne nyelje az ilyent.
8. Ezért kérlellek titeket, hogy fokozzátok a szeretetet iránta.