1. De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura.
2. Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig.
3. Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.
4. Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, ~ hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.
6. Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!”
7. Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.
8. Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek.