4. „Honnan volna képes valaki itt a pusztában jóllakatni ezeket?” – szólaltak meg tanítványai. S „Hány kenyeretek van?” – kérdezte őket Jézus.” Hét” – felelték.
6. Erre megparancsolta a tömegnek, hogy dőljenek le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, hogy a tömeg elé helyezzék. Azok eléjük tették.
7. Volt kevés haluk is. Megáldotta azokat is, és azt mondta, hogy azokat is tegyék eléjük.
8. Ettek, jóllaktak, és hét kosárral szedték fel a megmaradt darabokat.
9. Mintegy négyezren voltak. Aztán elbocsátotta őket.
10. Azonnal hajóba szállt és tanítványaival együtt Dalmanuta vidékére érkezett.
11. Ott előjöttek a farizeusok és közösen vitába szálltak vele. Égből való jelt kívántak tőle, azzal kísértették őt.
12. Ekkor szelleme sóhajt váltott ki belőle: „Miért keres jelt ez a nemzedék?” – szólt.” Bizony azt mondom nektek, nem fog jelt kapni ez a nemzedék.”
13. Azzal otthagyta őket, újra hajóba szállt és a túlsó partra távozott.
14. Elfelejtettek azonban kenyereket vinni s egy kenyéren kívül más nem volt velük a hajóban.
15. Ugyanakkor Jézus szigorú parancsot adott nekik: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.”
16. Azok azt fontolgatták egymás között, hogy nincs kenyerük.
17. Mikor észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit fontolgatjátok, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem látjátok be? Megkövesedett szívvel jártok?
18. Szemetek van s nem láttok, fületek van s nem hallotok? Nem emlékeztek rá,