17. Mikor kiment az útra, hozzáfutott valaki, térdre esett s megkérdezte: „Jó Tanító, mit tegyek, hogy örökrészül kaphassam az örökéletet?”
18. Jézus ezt felelte neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.
19. A parancsolatokat ismered: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy! Ne fosztogass! Tiszteld atyádat és anyádat!”
20. Az így felelt: „Tanító, mindezeket ifjúságomtól fogva követtem.”
21. Jézus erre ránézett és megszerette őt, majd így szólt hozzá: „Egy hiányod van: Eredj, add el, amid csak van, és oszd el a szegényeknek! Akkor kincsed lesz a mennyekben. Aztán rajta, kövess engem!”
22. Az azonban elkomorult erre a szóra és szomorúan elment, mert sok szerzeménye volt.
23. Jézus erre körültekintett tanítványain és így szólt hozzájuk: „Milyen nehezen fognak az Isten királyságába bemenni azok, akiknek vagyonuk van.”
24. Tanítványait megdöbbentették beszédei. Jézus aztán újra megszólalt és ezt mondta nekik: „Gyermekek, milyen sok bajjal jár az Isten királyságába bemenni azoknak, akik vagyonukban bíznak.
25. Kevesebb fáradtsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába.”
26. Azok pedig annál inkább megdöbbentek s egymás közt beszélték: „Hát ki is menekülhet meg?”
27. Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges.”
28. Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: „Lásd, mi mindent elhagytunk, s úgy követtünk téged!”