5. „Elment a magvető, hogy elvesse magvát. Miközben vetett, némelyik az útfélre esett, és eltaposták, az égi madarak meg fölcsipegették.
6. Másik a sziklára esett, kinőtt, s elszáradt, mivel nem volt nedvessége.
7. Némelyik a tövisek közé esett, velük együtt felnőtt, de a tövisek elfojtották.
8. Más a jó földbe esett, kinőtt és százszoros termést hozott.” Ezeket mondván, felkiáltott: „Akinek halló füle van, hallja meg!”
9. Mikor a tanítványok megkérdezték, hogy mit jelent ez a példázat,
10. így szólott: „Nektek adták meg, hogy az Isten királyságának titkait megismerjétek, a többiekkel pedig példázatokban közlik, hogy bár látnak, ne lássanak, és bár hallanak, belátásra ne jussanak.
11. A példázat ezt jelenti: A mag Istennek beszéde.
12. Útféliek azok, akik meghallották az igét, de azután eljön a vádló és kiszedi szívükből, hogy ne higgyenek, s meg ne meneküljenek.
13. A sziklára hullottak azokat jelentik, akik ha hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük, csak egy ideig hisznek, de a kísértés idejében elpártolnak.