40. A gyermek pedig növekedett és szilárdult a bölcsességben, mely őt megtöltötte. Istennek kegyelme volt rajta.
41. Szülei a pászka ünnepén a szokásnak megfelelően évről- évre följártak Jeruzsálembe.
42. Akkor is, amikor tizenkét éves lett, az ünnepi szokás szerint fölmentek.
43. Amikor a napoknak végére jutottak, visszaindultak, a gyermek Jézus hátra maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre.
44. Mivelhogy azt gondolták, hogy az úti társaságban van, egy napi járóföldet mentek, és csak aztán keresték a rokonok és ismerősök között.
45. Mikor nem találták, keresésére indultak, és visszatértek Jeruzsálembe.
46. Úgy történt azonban, hogy csak három nap múltán találtak rá, amint éppen a templomban a tanítók közt ült, és hol hallgatta, hol meg kérdezgette őket.
47. Belátásai és feleletei mindenkit megdöbbentettek, aki csak hallotta őt.
48. Mikor szülei meglátták, megrettentek. „Gyermekem – szólította meg az anyja –, miért tettél így velünk? Lásd atyád, és én gyötrődve keresünk.”
49. „Miért van, hogy kerestetek engem? – kérdezte tőlük Jézus. – Nem tudjátok, hogy nekem abban kell lennem, ami Atyámé?”
50. Ám ők nem látták át a beszédet, amelyet hozzájuk szólott.
51. De aláment velük, s Názáretbe került, hol magát alájuk vetette. Anyja azonban mind ezeket a dolgokat szívében őrizgette.
52. Jézus pedig folyton előrehaladt bölcsességben, testalkatban, Istennek és embereknek a kedvében.