25. Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember. Ez az ember igazságos és lelkiismeretes volt, várta Izráel megbátorítását, és Szent Szellem ült rajta.
26. Korábban kijelentést kapott a Szent Szellemtől, hogy nem lát addig halált, amíg meg nem látja az Úrnak Felkentjét.
27. Szellem indítására ment el a szent helyre, úgyhogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte,
28. ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt:
29. „Most bocsátod el rabszolgádat, én Parancsolóm úgy, ahogy megígérted, békességgel,
30. mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat,
31. melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél