22. De az apa így szólt rabszolgáihoz: Siessetek, hozzátok elő a legjobb ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára.
23. Azután hozzátok el azt a hizlalt tulkot, öljétek le és vigadjunk, lakomázzunk.
24. Mert ez a fiú, az én fiam meghalt, de életre kelt, elveszett, de rátaláltunk. Azzal vigadni kezdtek.
25. Az idősebbik fiú ezalatt kinn volt a mezőn. Amikor hazafelé jövet a közelbe ért, zeneszó és körtánc hangját hallotta.
26. Magához szólított a legények közül egyet, és megtudakolta hogy mi az.
27. Testvéred érkezett meg – mondotta az –, és apád leölette a hizlalt tulkot, mivelhogy egészségesen kapta őt vissza.
28. Megharagudott ezért a fiú és nem akart bemenni, apja azonban kijött és kérlelte.
29. De ő így felelt atyjának: Lásd, oly sok éve végzem neked a rabszolga munkáját, soha meg nem kerültem parancsodat, de énnékem még egy kis bakot sem adtál, hogy barátaimmal vigadjak egyet.
30. Mikor azonban ez a fiad megjött, ki a megélhetésre szánt vagyonodat szajhákkal ette fel, te leöletted neki a hizlalt tulkot.
31. Gyermek – szólt az apa –, te mindenkor velem voltál, minden, ami az enyém, tied is.