27. Az ezt felelte: „Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat, felebarátodat is, mint magadat.”
28. „Helyesen feleltél – mondta neki –, ezt cselekedd, és élni fogsz.”
29. Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: „Hát ki az én felebarátom?”
30. Jézus a szavába vágott és ezt mondta: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt.
31. Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment.
32. Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment.
33. Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta,
34. odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.
35. A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.
36. Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?”
37. „Az, aki irgalmat gyakorolt vele” – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.”
38. Utazásuk közben betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony fogadta be házába.