61. „Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,
62. majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,
63. mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.
64. Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
65. A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.