58. Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek.
59. A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60. Megszólalt azonban az anyja: „Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve.”
61. „Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,
62. majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,
63. mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.
64. Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
65. A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.
66. Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: „Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze.”
67. Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta: