56. Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért.
57. Erzsébet szülésének ideje pedig betelt, és fiat szült.
58. Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek.
59. A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60. Megszólalt azonban az anyja: „Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve.”
61. „Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,
62. majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,
63. mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.
64. Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
65. A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.
66. Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: „Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze.”
67. Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta:
68. „Áldott az Úr, Izráelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki,
69. hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk,
70. annak megfelelően, ahogy azt örökidőktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta.