8. Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét.
9. „Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem” – mondotta neki.
10. Akkor Jézus ezt felelte: „El innen, sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!”
11. Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá és felszolgáltak neki.
12. Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába.
13. Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába,
14. hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék:
15. „Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája,
16. a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: A halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!”
17. Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!”
18. Miközben a galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis.
19. „Jertek utánam! – szólította meg őket – majd emberek halászaivá teszlek titeket.”
20. Azok erre tüstént otthagyták a hálót s követték őt.
21. Mikor onnan továbbment, két másik testvért pillantott meg, Zebedeus fiát, Jakabot és annak testvérét Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat szedték rendbe. Őket is hívta
22. s ők tüstént otthagyták a hajót és atyjukat, követték őt.
23. Majd bejárta egész Galileát, közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömhírét hirdette és a nép között orvosolt minden betegséget és mindenféle gyengeséget.