1. Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse.
2. Negyven napon és negyven éjen át böjtölt s utoljára megéhezett.
3. Ekkor hozzáment a kísértő és így szólította meg: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyerekké váljanak.”
4. Ám ő ezt felelte: „Írva van: Ne egyedül kenyérrel éljen az ember, hanem mindazzal a beszéddel, mely Isten szájából kijön.”
5. Ezután magával vitte őt a vádló a szent városba és odaállította a szent hely ormára.
6. „Ha Isten Fia vagy – mondta neki –, vesd magad alá! Írva van ugyanis: Angyalainak parancsol felőled, kezükön hordjanak, hogy lábad soha kőbe ne üsd!”
7. „Az is írva van: – felelte neki Jézus – Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!”
8. Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét.
9. „Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem” – mondotta neki.
10. Akkor Jézus ezt felelte: „El innen, sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!”
11. Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá és felszolgáltak neki.
12. Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába.
13. Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába,
14. hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék:
15. „Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája,
16. a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: A halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!”
17. Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!”
18. Miközben a galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis.
19. „Jertek utánam! – szólította meg őket – majd emberek halászaivá teszlek titeket.”