16. Jézus azonban ezt felelte nekik: „Nincs szükségük arra, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.”
17. „Nincs egyéb nálunk, mint öt kenyér és két hal” – felelték azok neki.
18. „Hozzátok ide!” – felelte Jézus.
19. Aztán parancsot adott, hogy ültessék le a sokaságot a fűbe. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett s megáldotta azokat. Majd megtörve a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, azok meg a sokaságnak.
20. Mindannyian ettek és jóllaktak, végül tizenkét tele kosárral szedték össze a fennmaradt darabokat.
21. Az étkező férfiak mintegy ötezren voltak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22. Ezután mindjárt arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és amíg majd ő a sokaságot elbocsátja, előtte menjenek át a túlsó partra.
23. Azonban miután elbocsátotta a tömeget, egyedül felment a hegyre imádkozni. Már késő volt és egyedül tartózkodott ott.
24. A hajó pedig már sok stádiumnyira volt a száraztól, s a hullámoktól hányt-vetetten, mivel ellenükbe fújt a szél.
25. Az éjszaka negyedik őrsége idején aztán Jézus a tavon járva hozzájuk ment.
26. A tanítványok azonban, ahogy a tavon járva meglátták őt, megriadtak. Azt mondták, hogy kísértet és a félelemtől felkiáltottak.
27. Jézus azonban azonnal szólni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!” – mondta.
28. Erre megszólalt Péter és így beszélt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a habokon!”
29. „Jöjj!” – mondotta ő. Péter ekkor leszállt a hajóról s a habokon járva Jézushoz ment.
30. De mikor a szelet nézte, megijedt, süllyedni kezdett és felkiáltott: „Uram, ments meg!”
31. Jézus rögtön kinyújtotta a kezét, megkapta őt, és ezt mondta neki: „Kishitű, miért kételkedtél?”
32. Mikor a hajóba felhágtak, alábbhagyott a szél.
33. Akik pedig a hajóban voltak, eléje borultak és így szóltak: „Te valóban Isten Fia vagy!”