17. A ti törvényetekben meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz.
18. Én vagyok, aki tanúságot teszek magam mellett, és tanúságot tesz felőlem az, aki elküldött engem, az Atya.”
19. „Hol van a te Atyád?” – kérdezték tőle. Jézus így felelt: „Se engem nem ismertek, sem Atyámat, ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
20. Ezeket a beszédeket a kincstárnál tartotta, miközben a szenthelyen tanított. És senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az órája.
21. Ismét szólt hozzájuk: „Én elmegyek s ti keresni fogtok engem, de vétketekben fogtok meghalni. Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.”
22. A zsidók ezt kérdezték: „Talán meg akarja magát ölni, hogy azt mondja, ahová én megyek, ti oda nem jöhettek?”
23. Majd így szólt hozzájuk: „Ti az alant levők közül valók vagytok, én a fent levők közül való vagyok. Ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való.
24. Megmondtam nektek, hogy vétkeitekben fogtok meghalni. Ha ugyanis nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben.”
25. „Ki vagy hát te?” – kérdezték tőle. Jézus ezt mondta nekik: „Amit kezdettől fogva szólok nektek.
26. Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek, de az, aki engem elküldött, igaz, és én, csak amit tőle hallottam, azt szólom a világba.”
27. Nem vették észre, hogy az Atyát említette nekik.
28. „Ha majd felemelitek az embernek Fiát – mondta Jézus –, akkor fel fogjátok ismerni, hogy én vagyok, s hogy semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem úgy beszélem e dolgokat.