2. Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegzőbe.
3. De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Boruk nincs.”
4. „Mi közünk ehhez, óh asszony? – felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám.”
5. „Tegyétek meg, amit mond nektek!” – szólt anyja a felszolgálókhoz.
6. A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat kőkorsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért.
7. „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” – szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat.
8. Majd így szólt hozzájuk: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak!” Azok vittek.
9. Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet és nem tudta honnan való – a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták –, szólította a násznagy a vőlegényt
10. és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort teszi fel először, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad.”
11. Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában és vele láthatóvá tette dicsőségét. Tanítványai erre hittek benne.
12. Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba és egy pár napig ott maradtak.
13. Közel volt a zsidók pászka-ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe.
14. Ott talált a szenthelyen ülve marha-, juh- és galambárusokat és pénzváltókat,
15. – mire kákakötélből ostort font: valamennyit kiűzte a szenthelyről, a juhokat is, marhákat is, a pénzváltók váltópénzét kiöntötte, az asztalokat felfordította,
16. a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Atyám házát ne tegyétek kalmárok házává!”
17. Tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad miatt való féltékenység emészt engem.”
18. Erre megszólaltak a zsidók: „Micsoda jelt mutatsz nekünk annak igazolására, hogy ezeket mered tenni?”