20. Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy aki valakit befogad, akit én küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
21. Mikor Jézus ezeket mondta, nyugtalanná tette szelleme, mire ő a következő tanúságot tette: „Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”
22. A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban a felől, hogy melyikükről beszél.
23. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt
24. s annak intett Simon Péter kérdezve: „Ki az, akiről beszél?”
25. Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”
26. Jézus ezt felelte: „Az, akinek a bemártott falatot oda fogom adni.” Bemártott egy falatot, azután fogta és odaadta karióti Simon fiának, Júdásnak.
27. Akkor a falat után bement abba a sátán.” Jobban siess azzal, amit tenni készülsz!” – mondta neki Jézus.
28. Azt azonban az asztalnál fekvők közül senki sem értette, hogy ezt mire mondotta.
29. Némelyek azt gondolták, hogy miután a persely Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz,” vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit.