9. A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
10. A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11. mert a zsidók közül sokan mentek le oda és hittek Jézusban.
12. A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13. pálmaágakat szedtek, kimentek eléje és így kiáltottak: „Hozsánna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izráel királya!”
14. Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:
15. „Ne félj Sion leánya! Íme királyod jő, szamárnak csikaján ül.”
16. Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.
17. Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.
18. Azért is ment eléje a tömeg, mert hallották róla, hogy ezt a jelt tette.
19. A farizeusok meg így beszéltek egymás között: „Látjátok, semmi hasznotok már? Lám! Utána megy már a világ.”
20. Azok között, akik az ünnepre felmentek imádkozni, volt néhány hellén.
21. Ezek odamentek a galileai Betszaidából való Fülöphöz és megkérték: „Uram, Jézust akarnók látni.”
22. Fülöp elment és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek és szóltak Jézusnak.
23. Jézus meg így szólt hozzájuk: „Eljött az óra, hogy az embernek Fia megdicsőüljön.
24. Bizony, bizony azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.
25. Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt.