3. Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával,
4. Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:
5. „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért s miért nem adták oda a szegényeknek?”
6. Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.
7. „Hagyd őt – mondotta Jézus –, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.
8. Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek.”
9. A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
10. A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11. mert a zsidók közül sokan mentek le oda és hittek Jézusban.
12. A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13. pálmaágakat szedtek, kimentek eléje és így kiáltottak: „Hozsánna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izráel királya!”
14. Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:
15. „Ne félj Sion leánya! Íme királyod jő, szamárnak csikaján ül.”
16. Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.
17. Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.